Következzen egy újabb A főszerkesztő beszól-os cikk, emiatt éppenséggel a 33. félévfolyam 9. száma lett betiltva. Legalábbis a hivatalos indoklás szerint, amely sértőnek találta a többi kari HÖK-re nézve. Na persze, majd megnézem, ahogy emiatt az ELTE Online vezető újságírója vérszomjas pszichológusokat felbérelve hipnotizáltatja a TTK HÖK választmányát, aminek hatására jólelkű hököseink sosem látott gerjedelemmel nyalogatják majd tisztára a mi szeretett EHÖK-elnöknőnk nem éppen rószaszínű popóját. Vagy ahogy a gonosz IK-sok feltörik a Hali szerverét, és Best of Kiszeltünde & Anettka spamekkel nyomnák tele az amúgy is túlterhelt képviselői levelezőlistát.

Én inkább azon a véleményen vagyok, hogy a képen látható számnak azért kellett a nyomdában maradnia, mert tartalmazott egy cikket, amely nem a legjobb színben tüntette fel Sági Orsit, az akkori TTK HÖK elnököt és felelős kiadót. Persze, ez nem rajtam, vagyis a cikk íróján múlt, hanem azon, hogy nem képviselte kellőképpen a küldöttgyűlés határozatát a dékánnal és helyettesével való tárgyalások során a kredit-újrafelvételi díjakkal kapcsolatban. Sági Orsi az incidens után alig két héttel lemondott. Hogy emiatt-e, nem hinném, hogy az én feladatom elemezni. Inkább jöjjön a cikk!

Lapszemle

A Tétékás Nyúz profizmusán edződött olvasóközönségnek néha igen nagy csalódást okoz, amikor véletlenül a kezébe kerül egy-egy szám más ELTE-s karok kiadványaiból. Önkéntelenül is olyan lehetetlen elvárásaink vannak, hogy az újság tördelése esztétikus, szemünknek kellemes legyen, ne szúrják ki szemünket agancsos helyesírási hibák a szövegben, és a cikkek is változatosak, érdekesek, mi több néha-néha szaftosak legyenek. Aztán persze jön a csalódás, a sok szánalmas amatőr próbálkozás.

Az ELTE Online-ra nem is érdemes szót vesztegetni. Két évvel ezelőtt nagy csinnadrattával indult világhódító útjára, jelenleg hetente átlagosan három-négy, csontszáraz írás jelenik meg rajta, amelyek legfeljebb az önsanyargató pusztai remetéknek okoznának élvezetet. Az ETR hirdetési felületét – ahol a vezető újságíró éppen munkatársakat keres – valószínűleg amúgy is nekik készítik.

Aztán itt van az IK HÖK havilapja, a BIT Magazin. Külsőre menő újság benyomását kelti, ráadásul amióta leszerződtek a Kreténnel, néha még vidámkodni is lehet rajta. Legnagyobb meglepetésemre pár héttel ezelőtt megkerestek, hogy szeretnének velem interjút készíteni. Az indok az volt, hogy mostanában olyan dolgok történtek a Nyúz háza táján, amelyek érdekelhetik a BIT olvasóit. Az első cikisség az volt, hogy riporternek újságunk előző főszerkesztőjét uszították rám, így mindkettőnknek kellemetlen volt arról beszélni, miért is sokkal jobb az idei Nyúz, mint a tavalyi. A legnagyobb böszmeségüket viszont akkor követték el, amikor az interjúból kihagyták őszinte vallomásomat arról, miért is nem jelenhetett meg a harmadik szám. Nem akartak konfliktust a TTK HÖK-kel. Élhetetlenek…

Meg kell még említenem a PPK HÖK háromhetilapját, a PersPeKtívát. Itt tapasztalható a legnagyobb fejlődés, már azt is tervbe vették, hogy átalakulnak kéthetilappá. Azonban nem hagyhatom szó nélkül a legutóbbi számot. Az még hagyján, hogy egy interjú keretében jó mélyen belenyalogattak Forgó Melinda EHÖK-elnök popójába, még az is megbocsátható, hogy legújabb rovatuk címe a miénket plagizálja (Kultúra), de az már mégis csak sok, hogy kisbetűvel írják szeretett Tétékás Nyúzunk nevét! Gyalázat.

Karcsai Balázs
főszerkesztő