Egy héttel ezelőtt, a Kakukkfészek című bejegyzésben a szociológusok biológiai, társadalmi és kulturális hasznáról, káráról értekeztem. A felbuzdulást az – az egyik kommentben is megemlített – megdöbbenés okozta, amely akkor ért, amikor meglátogattam az ELTE Társadalomtudományi Karának új honlapját. Nem szeretnék webdizájn kritikát írni, csak annyit említek meg, hogy bár a felület igencsak unalmas és nehezen áttekinthető, azért még mindig nagyságrendekkel jobb, mint a másik két lágymányosi karé. Ami sokkolt, az a szociológusok új logója.
A bal felső sarokban az Északi tömb sematikus ábrája látható, tetején, központi szimbólumként a planetáriummal. A rajz nagyon el van találva, egyszerűsége ellenére azonnal felismerhető, mit is ábrázol. Nem tudom, honnan akasztották, de hasonlóért egy hivatásos dizájner sok ezer pénzt elkér, az eredményt látva mondhatom, joggal, mert igazán pöpec. Ami mégis háborgásra késztet, hogy a szociológusok saját jelképükké tesznek egy olyan valamit, jelen esetben az épület tetején található planetáriumot, amelyhez nem sok közük van.
Felmerül a kérdés, hogy akkor ennyi erővel miért lehet Budapest egyik jelképe a Gellért-hegy? Azt sem a pesti bunkók szarták oda. No igen, de a Gellért-hegy egy olyan objektum, amiről az emberek Budapestre, illetve a pesti bunkókra asszociálnak, és nem Karakószörcsögre (igen, direkt írtam g-vel). A Gellért-hegy hasonló megfontolásokból lehet a jelképe Újbudának is, ellenben Zuglónak vagy Kőbányának nem. Ugyanilyen logika alapján az Északi tömb tetején található bogyó szolgálhat szimbólumként az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Természettudományi Kar vagy a nálunk működő csillagászok számára, de a szociológusok jobb, ha csak távolról csodálják.
Az említett kommentben az is írva vagyon, hogy a szociológusok még azt sem tudják, mi az a bizbasz a tetőn. Én ezzel hajlamos vagyok egyetérteni, de hozzá kell tennem, érzésem szerint ez elmondható Lágymányos többi lakójának döntő többségéről. Programozókról, biológusokról, vegyészekről sőt, tapasztalataim szerint még egynéhány fizikusról is! Éppen ezért álljon itt néhány szó a planetáriumunkról. Annyit előre bocsátanék, hogy a következő információk többségéhez szájhagyomány útján jutottam hozzá – mint ahogy minden érdekességhez ezen az egyetemen –, így ha nálam illetékesebbek úgy gondolnák, hogy tévedek valamiben, nyugodtan küldjenek egy virtuális fenékbebillentést!
A planetárium arra van, hogy csillagokat nézegessenek benne. Persze, nem az igaziakat, mert arra már van egy másik hely, obszervatóriumnak hívják, és néhány méterrel délebbre található, a kisebbik kupolában. A planetáriumban a csillagokat vetítik, amelyhez két fontos eszköz szükséges. Egy spéci anyaggal bevont, gömb alakú felület és egy vetítőgép. Mindkettőnek ismérve, hogy kurva drága. Természetesen, lehet olcsóbb megoldást találni, mint például Isaac Asimov Leszáll az éj című regényében, ahol egy épület kupolájába lyukakat fúrtak, és a sötétített teremben figyelték, hogyan is szűrődik át a napfény a réseken. Ez utóbbi megoldás hátránya, hogy a csillagok helyzetét csak az ácsok változtathatják meg, és a kis piros és fehér nyilakat sem tudjuk ide-oda mozgatni.
De ne szaladjunk előre! Amikor készült a lágymányosi épületkomplexum, az ELTE csillagászai úgy döntöttek, planetáriumot is szeretnének. És lőn, felépült a nagy alumíniumgolyó. Ha közelebbről megvizsgáljuk, sárga gömböcskéket és egy dróthálót találhatunk a felületén. Előbbiek a csillagokat, utóbbi a Tejutat jelképezi a feledésbe merült művész szándékai szerint. Esetleg látványosabb lenne, ha éjjel világítanának is. A bogyó belsejét a középső lépcsőházból lehet megközelíteni, a kilencedik emeletnél egy (általában zárt) ajtó mögött található az impozáns csillagászati folyóirattár, ahonnan egy szűk csigalépcsőn mászhatunk fel a gömbbe.
Az építkezés során a planetárium belsejét különleges és különlegesen drága vászonnal vonták be, hogy alkalmas legyen rendeltetésére. Nagy, kényelmes, bordó, forgószékeket helyeztek el benne, amelyekben aléltan ámulhatnánk Isten országának csodálatos képződményein. Azért a feltételes mód, mert sajnálatos – és egyetemünkön igencsak megszokott – módon az utolsó fázisra, vagyis a vetítőgép beszerzésére már nem maradt pénz. Úgyhogy, most magányosan rohad az egész, kihasználtsága a csillagász TDK konferenciában és alkalmankénti filmklubokban merül ki. Állítólag egy jól összehangolt mezei projektor rendszerrel és geometriai transzformációkkal valósághű képet lehet majd produkálni, de azért, az szerintem mégsem az igazi.
A planetárium mellett még sok különös és izgalmas helyiség található a lágymányosi épületekben, amelyekről a többség nem is tud, vagy csak legendák formájában hallott. Időnként látogatásokat lehetne szervezni a három lágymányosi kar polgárainak számára a planetáriumba, a csillagvizsgálóba, az antennás teraszra, a mínusz negyedik szintre és sok más különleges helyre. Pusztán azért, mert mindenki örül, ha ismerheti azt az épületet, amelyben nap mint nap megfordul. Engem például igencsak érdekelne a biológusok állatfarmja a Déli tömbben.
Azonban a szociológusok most nem ússzák meg ennyivel, még emlékszem, honnan indultam! Még valamikor a nyáron megjelent egy felsőoktatási kiadvány, amelyben volt néhány kép a lágymányosi campusról. Az Északi tömböt mutató fénykép aláírása: Az ELTE Társadalomtudományi Karának egyik épülete. A Gömb aulát ábrázoló fotó alatt a következő felirat szerepelt: Az ELTE Társadalomtudományi Karának aulája. Valószínűsítem, hogy nem a szociológusok gondolták azt, hogy ezzel most végképp átveszik a hatalmat, hanem egyszerűen a kiadvány szerkesztője volt tájékozatlan, azonban baljós jelnek találom, hogy már a külvilág is abban a hitben él, hogy ez itt a Tátika.
Kedves kartársaim, regnáló és leendő természettudósok! Lépjünk fel közösen a fenyegető veszély ellen, mert ha nem tesszük, egy szép napon arra ébredünk, hogy a szociológusok tanárai rajtunk oktatják nebulóikat: Íme, egy passzív és magába fordult társadalom, maguknak hagytuk meg őket itt, hogy tanulmányozhassák! Hogy egy oktatómat idézzem: Gyáva nyúlnak nincs hazája!
