A felsőoktatás minőség alapú finanszírozása, amelyre elit egyetemeink – egyelőre még soroljuk ide az ELTE-t is – sok hosszú éve várnak, végre elérhető közelségbe került. A felsőoktatási törvény áprilisban esedékes módosítása többek között azt is tartalmazná, hogy az egyes intézmények normatívájának egy részét az alapján állapítanák meg, hogy az ott adott diplomát mennyire lehet felhasználni a való életben. Az elképzelés nemes, a probléma pusztán az, hogy előre vetíthető, hogyan is fog kinézni ez a gyakorlatban. Nem szépen.
A tervezett módosításokról ennél autentikusabb forrásból tájékozódni lehet például itt. A finanszírozási reform megtartaná a tudományos és a fenntartási normatíva eddigi rendszerét, háromévenkénti felülvizsgálattal. Vagyis a sok minősített oktató és kutató még mindig hozná az állami pénzeket, ráadásul a tervezet egy másik pontja kimondaná, hogy egy oktató összesen csak másfél felsőoktatási intézménnyel lehet munkaviszonyban. Az intercity-professzoroknak ezzel befellegzett, többé nem lehet öt egyetemen is lenyúlni a gázsit egy jól hangzó névvel. Ezzel a módosítással minden bizonnyal a nívós egyetemek nyernek, természetesen a kamufőiskolák kárára. A nagy és drága épületeket is megéri majd tovább használni.
Ami változás, hogy az intézményi teljesítményt is értékelik majd, a normatíva egy részének kiosztása egy pontrendszer alapján történne, amelyet évről évre felülvizsgálnának. Ide tartozik az oktatók tudományos tevékenysége, az intézmény művészeti, felnőttképzési munkássága, és a régió életébe való bekapcsolódás, bármit is jelentsen ez utóbbi. Azt is figyelnék, hogy a hallgatók által megszerzett diploma mennyire hasznosítható a munkaerőpiacon. Egyik szempont sem mérhető könnyen, mindegyikben eleve benne van a parttalan vita lehetősége. Nézzük sorban!
A tudományos tevékenység mérőszáma a legyártott cikkek mennyisége. A tudományos előmenetelnél is előszeretettel alkalmazzák, bár sokan itt is vitatják szentségét. Viszont a különböző típusú felsőoktatási intézményeknél ez tényleg bonyodalmakat okozhat, és egyelőre semmiféle iránymutatás nincsen arra, hogyan is kell majd differenciálni. A művészeti tevékenység mérése minden bizonnyal még ennél is keményebb dió.
A felnőttképzés megnevezés számomra kicsit furán hangzik, hiszen egyetemre, főiskolára általában nem gyerekek szoktak járni. Persze, ez csak a szokásos kekeckedés, úgy vélem, mindenki számára világos, miről is van szó. Valóban nagyon fontos a holtig tartó tanulás, így államilag igencsak támogatandó tevékenység. Ezzel nincs is gond addig, amíg figyelembe veszik a munkaerőpiac által támasztott igényeket. A régió életébe való bekapcsolódás már megint sok vitára adhat majd okot. Mi számít annak? Ha a diákok használják a helyi közlekedési hálózatot? Vagy mondjuk, ha az egyetem megnyitja a botanikus kertjét a városi proligyerekek előtt? Esetleg nanotechnológiai tudásbázist húz fel a puszta közepén? Jó lenne még idejében megtudni.
Aztán itt van a legkényesebb kérdés, a piacképes diploma. A tervezet szerint az intézményeknek ettől az évtől figyelemmel kell kísérniük végzett hallgatóik pályafutását. Felmerül a kérdés, miként tudják ezt megtenni. Az már kiderült, hogy az egykori diákok nem kötelezhetők semmiféle adatszolgáltatásra, és amúgy is, mindenféle személyiségi jogi aggályok merülnek fel a témában. Külföldön elvileg működik ilyesmi, bizonyára előveszik majd az ottani jó vagy rossz példákat. Elképzelem, ahogy majd az ELTE évente küldi nekem a kérdőíveket, hogy hol dolgozom, mennyit keresek. Akárcsak egy adóbevallás.
Nem tudom elkerülni azt, hogy saját szakomra, vagyis a fizikusokra alkalmazzam a megfogalmazottakat. Szokásom szerint sötét felhőket látok közeledni. Ugyebár, csak az ELTE-n, évente kb. huszonöt fizikus végez. Közülük csak néhányból lesz kutató, legnagyobb részük elmegy programozónak, banki tanácsadónak, pedagógusnak vagy ilyesmi. Őket vajon hova fogja majd számolni az a bizottság, aki megállapítja a normatívát? Erős a gyanúm, hogy a pályaelhagyók közé, és majd azt a következtetést is levonják, hogy egyáltalán, minek kell ennyi fizikus képzését finanszírozni, adjunk inkább több pénzt az informatikusoknak meg a közgazdászoknak! Pedig a fizikusok az ott végzettek elől veszik el a helyet, mégpedig azért, mert olyan képzést kapnak itt, az ELTE-n, ami eltérő szemléletmódjuk miatt sokkal alkalmasabbá teszi őket az ilyen állások betöltésére.
A képet árnyalja, hogy most már BSc.-MSc. Rendszerben kell gondolkodnunk, de úgy hiszem, az állapotok ettől még nem fognak gyökeresen megváltozni. Egy szakon belül is néznék, hogy hol milyen a képzés színvonala. Tavaly a Népszabadság sok szempont szerint elkészített, hiperobjektív felmérése kimutatta, hogy Magyarországon a fizika képzés a Nyíregyházi Főiskolán a legszínvonalasabb. Jó, nem várom, hogy az ELTE-nek adják ezt a helyet, de ott van még a Műegyetem, Szeged és Debrecen is. Nyíregyháza, persze. Amíg ez csak a tájékozatlan felvételizőket zavarhatja meg, nem égető a probléma, de ha már a pénzt is ez alapján fogják osztani, csúnya világ jön ránk.
Úgy néz ki, itt is a szokásos forgatókönyv szerint fognak zajlani a dolgok, vagyis úgy fogadnak majd el egy törvényt, hogy az abban található konkrétumok száma minimális lesz. Aztán majd jönnek a vérre menő értelmezési viták, és születik egy olyan megoldás, ami senkinek sem lesz jó. Vagyis, helyesbítenem kell, néhány intézménynek biztosan nagyon jó lesz, de az eredeti elképzelések – legalábbis úgy remélem, ezek voltak az eredeti elképzelések – megvalósulásának, vagyis a minőség alapú finanszírozásának a bevezetésére kevés esélyt látok. Mégpedig azért, mert ahhoz nagyon jól átgondolt minősítési rendszert kell kidolgozni.
