Ahogy ígértem, megkezdem néhány régi, betiltott cikk publikálását. Elsőnek jöjjön mindjárt a legek legje, a vezérhajó, a zászlós ugyanis már egy ideje kezd kimenni a divatból. Ezt az írásomat szokás szerint sokan dicsérték, szerették és üdvözölték, megjelenni viszont nem engedték. Sőt, emiatt nem kerülhetett a hallgatók kezébe a Nyúz 33. félévfolyamának 3. száma – a képen nem ez, hanem a 2. szám látható. Ha minden igaz, az ezerhétszáz égetnivaló példány azóta is a raktárban várja sorsának beteljesedését.
Néhány szót az előzményekről. A második szám szerkesztését már majdnem késznek nyilvánítottam, mikor csörgött a telefon, és szóltak a hökösök, hogy a rektor nem engedélyezte megtartani a néhány nappal később Lágymányoson esedékes Budapesti Egyetemi Fesztivált. Persze, nagy volt a felháborodás, és megegyeztünk, hogy a címlapon tudatjuk a hallgatókkal, mi az ábra. Egyébként a cég másfél millát bukott az ügyön, de ez most mellékes.
Aztán ahogy teltek a napok, egyre világosabb lett, hogy nem a rektor, hanem Forgó Melinda EHÖK elnök baszta el a dolgot. Szegény rektort gyanúba kevertük, kellett valami cikk, ami tisztára mossa, de egyben mégis elvarratlanul hagyja az akkor még bőszen kuszálódó szálakat. Ekkor született meg a Hudecziki!, amely mind stílusában, mind tartalmában megfelelt a Nyúzzal kapcsolatos reformelképzeléseimnek.
Itt az eredeti változatot közlöm, a kinyomtatott, de meg nem jelentetett írás ettől egy kicsit eltér, mert az akkori elnökkel és felelős kiadóval, Sági Orsival megállapodtunk, hogy egy kicsit finomítok rajta. Úgy látszik, ez nem volt elég. Szerinte a cikk a rektort basztatja, vagy ha nem is, az egyszerű hallgatók és oktatók úgyis azt hinnék róla. Boldogok a lelki szegények!
Hudecziki!
Nem lennék Dr. Hudecz Ferenc rektor helyében. Attól még, hogy nem enged megtartani egy kétnapos, az egész fővárosra kiterjedő egyetemi fesztivált, mondván, megvan a veszélye, hogy összefonódik az annak második napjára tervezett tandíjellenes demonstrációval, még nem fog aranycsillagot kapni káderlapjára a minisztériumtól. Ennél jóval nagyobb annak a veszélye, hogy úgy fogják elkönyvelni, ő az, aki már regnálásának második hónapjában jól kibaszott saját egyetemének hallgatóival.
Nem lennék Dr. Hudecz Ferenc rektor helyében. Szombaton kezébe nyomnak egy levelet, melyben engedélyét kérik egy, a következő héten rendezendő fesztiválra. Ráadásul a sátorállítási munkálatok már vasárnap kezdődnének. Az azért mégsem járja, hogy az ország majdnem legnagyobb egyetemének első emberét már hivatalba lépésének második hónapjában kész tények elé állítsa egy senki kis pszichológushallgató. Még ha huszonakárhányezer normatívát is képvisel. Hol itt a partnerség?
Nem lennék Dr. Hudecz Ferenc rektor helyében. Igazi protokollgép. Döntéshozó robot. Mosolyautomata free ride üzemmódban. És mikor egész héten zsúfolt menetrendje után végre megérdemelt szabad szombatját töltené barátai és családja körében, holmi hallgatók zaklatják. Írd már alá öreg! Persze, arra egyik sem vette a fáradságot, hogy ezt olyankor tegye, amikor még nem az jön le, hogy szarunk a fejedre, de lásd milyen jók vagyunk hozzád, attól még a fesztivált megnyithatod!
Nem lennék Dr. Hudecz Ferenc rektor helyében. Ott virít a kari lap címlapján, mellette öles betűk hirdetik: interjú a valahányadik oldalakon. Aztán mikor már majdnem befejeződik a szerkesztés, jön a hír, melynek következtében pillanatok alatt egy fekete négyzet kerül tisztességben megkopaszodott burája mellé, miszerint az ő jóvoltából marad el az egyetemisták mega-giga fesztiválja. A kiadónál forrnak az indulatok. Még jó, hogy az utolsó pillanatban kicsit enyhül a vád. De a bogárka már el van ültetve. Pedig, ha józan fejjel belegondolunk, könnyen lehet, jobb lett volna inkább az önvizsgálat útját járni.
Nem lennék Dr. Hudecz Ferenc rektor helyében.
főszerkesztő
Ez van, srácok! A reakciókat lehet nyomatni a fórumban. Csak egy rövid regisztráció kell előtte, amelyben megadod az e-mail címed meg egy jelszót, aztán boldogíthatsz egész életedben. Nosza!
